Bulldogharapás: Több mint esztétikai kérdés

A „bulldogharapás”, vagy tudományos nevén Angle Class III. anomália, az egyik legösszetettebb és leglátványosabb állcsont-rendellenesség. Ez az állapot messze túlmutat a fogak egyszerű esztétikai problémáján; hatással van az arc harmóniájára, a rágófunkcióra és hosszú távon az állkapocsízület egészségére is. A Foxxi rendelőjében a legmodernebb diagnosztikai és terápiás eljárásokkal, tudományos alapokon nyugvó kezelési terveket kínálunk a tökéletes funkcionális és esztétikai eredmény eléréséhez.

Mi is pontosan a bulldogharapás és mi okozza?

Bulldogharapásról, orvosi nevén mandibularis prognathia-ról akkor beszélünk, amikor az alsó fogsor a felső elé harap.[1] Ez a rendellenesség nem csupán a fogak helyzetét érinti, hanem legtöbbször az állcsontok méretbeli és pozícióbeli eltéréséből fakad.[1][2][3]

A tudományos háttér:

Genetikai hajlam: Az esetek jelentős részében a bulldogharapás hátterében genetikai tényezők állnak. Az öröklött hajlam meghatározza az állcsontok növekedési potenciálját.
Növekedési diszharmónia: A probléma leggyakrabban az állcsontok eltérő ütemű növekedéséből adódik. Ez jelentheti az alsó állcsont (mandibula) túlzott növekedését, a felső állcsont (maxilla) alulfejlettségét, vagy a kettő kombinációját.[4]
Funkcionális okok: Bizonyos esetekben a nyelv nem megfelelő nyelési pozíciója vagy más funkcionális eltérések is hozzájárulhatnak a bulldogharapás kialakulásához vagy súlyosbodásához.

A bulldogharapás megjelenése és következményei

Az Angle Class III. anomália nemcsak a harapást, hanem az egész arc karakterét meghatározza.

Jellemző külső jegyek:

Az alsó ajak és az állcsúcs hangsúlyosabbá válik, előreugrik.
Az arcprofil homorúvá, konkávvá válhat.
Az orr-ajak barázda elmélyülhet, a felső ajak pedig beesettnek tűnhet.

Funkcionális és egészségügyi következmények:

Rágási nehézségek: Az ételek harapása és őrlése nehézkessé válhat.
Beszédproblémák: Bizonyos hangok képzése pontatlan lehet.
Állkapocsízületi panaszok (TMI): A nem megfelelő terhelés miatt kattogás, fájdalom alakulhat ki az állkapocsízületben.
Fokozott fogkopás: A rendellenes érintkezések miatt a fogak idő előtt elkophatnak.

A leghatékonyabb terápia: Műtéti fogszabályozás

Míg gyermekkorban, a növekedés aktív szakaszában még lehetséges az állcsontok növekedésének befolyásolása speciális fogszabályozó készülékekkel, felnőttkorban a már kialakult csontos eltérést csak a fogszabályozás és az állcsontsebészet együttes alkalmazásával, úgynevezett ortognát sebészeti kezeléssel lehet hatékonyan és stabilan korrigálni.[3][5]

Ez egy precízen megtervezett, több lépcsős folyamat, melyben fogszabályozó szakorvos és fej-nyak sebész szorosan együttműködik.

Műtét előtti fogszabályozás (kb. 1-1,5 év): Ebben a szakaszban egy rögzített fogszabályozó készülék segítségével a fogakat a saját állcsontjukon belül ideális pozícióba állítjuk. A cél, hogy a fogívek tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz a műtét után. Ebben a fázisban a harapás átmenetileg akár rosszabbnak is tűnhet, de ez a folyamat elengedhetetlen a sikeres műtéthez.
Az állcsontműtét (ortognát sebészet): A beavatkozást altatásban, a szájüregen belül végzik, így külső hegek nem maradnak. A leggyakrabban alkalmazott eljárás az alsó állcsonton a kétoldali sagittalis osteotomia (BSSO). Ennek során a szájsebész precíz csontmetszésekkel lehetővé teszi az alsó állcsont hátra-, előremozgatását, vagy elforgatását. Szükség esetén a felső állcsonton is végeznek korrekciót (Le Fort I osteotomia) az ideális arc- és harapási harmónia eléréséhez. A csontokat új pozíciójukban apró titán lemezekkel és csavarokkal rögzítik.
Műtét utáni fogszabályozás (kb. 6-10 hónap): A műtét utáni finomhangolás célja a harapás tökéletes beállítása és a stabil végeredmény biztosítása.

Miért a műtéti megoldás a legjobb választás?

A kombinált fogszabályozó-sebészeti terápia nem csupán a fogakat állítja sorba, hanem a probléma gyökerét, az állcsontok helyzeti rendellenességét szünteti meg. Az eredmény egy stabil, funkcionálisan tökéletes harapás és egy esztétikailag harmonikus arcprofil, ami jelentősen javítja az életminőséget és növeli az önbizalmat.

A cikket a Foxxi csapata írta Dr. Magyar Dominika Ph.D. fogszabályozó szakorvos lektorálásával

Felhasznált tudományos források:

Park, J. U., & Baik, S. H. (2001). Classification of Angle Class III malocclusion and its treatment modalities. International journal of adult orthodontics and orthognathic surgery, 16(1), 19–29.
Popescu, M. V., et al. (2010). Correlations between the occlusal plane angle and the risk of relapse after surgical orthodontic treatment of Angle Class III anomalies. Revista de chirurgie oro-maxilo-facială și implantologie, 1(1), 18-23.
Ngan, P., & Moon, W. (2015). Evolution of Class III treatment in orthodontics. American Journal of Orthodontics and Dentofacial Orthopedics, 148(1), 22-36.
Reyneke, J. P., & Tsakiris, P. (2019). The bilateral sagittal split osteotomy: its role in modern orthognathic surgery. Oral and Maxillofacial Surgery Clinics, 31(4), 479-492.
Kaán László Miklós (n.d.). Az orthodontiai kezelések optimális időzítése. Semmelweis Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika.
Gábris Katalin (n.d.). Az orthodonciai anomáliák diagnosztizálása és kezelési lehetőségei. Semmelweis Egyetem.